Ki az, aki ne hallott volna az újdonsült kanadai tini-sztárról? Csak az, aki nem néz zenetévét, nem hallgat rádiót és nem jár iskolába. Az énekes hölgy ugyanis mindegyik terepet meghódította megnyerő egyéniségével, vagányos-fiús stílusával és persze lendületes zenéjével.
![]() |
Úgy tűnik, a sejtelmesen a kamerába mosolygó, csupabáj énekesnők csillaga hanyatlóban van. Hogyan magyarázhatnánk másképp a kirobbanó sikerét egy olyan lánynak, aki fiús cuccokban, korántsem nőieskedő stílsusával, gördeszkásan, gitárzúzósan hódította meg a fél világot? Bármi is legyen a titka, Avril Lavigne nevét ma már minden fiatal ismeri és tolonganak az emberek a koncertjeire. De honnan is került elő ez a kétségtelenül nem hétköznapi leányzó?
![]() |
Nos, Avril Kanadában, egy Napanee nevű kis településen látta meg a napvilágot, még csak tizennyolc éve. Két testvérével együtt cseperedett fel, és mint a legtöbb középső gyerek, mindig külön utakon járt. A középső gyerekek ugyanis, minthogy sem nem a legnagyobbak, sem nem a legkisebbek, mindig keresik a módját, hogy valamiben ők is "leg"-ek lehessenek. Ha te is középső gyerek vagy a családban, akkor bizonyára érted, miről beszélek. Egyszóval, Avrilnek is elég különc szokásai alakultak ki: babázás és a konyhában való sertepertélés helyett állandóan fiúk társaságában forgolódott, velük játszott, velük sportolt, mégpedig elég "kemény" sportokat: jégkorongotott, baseballozott, amik ugye nem valami finom, nőies játékok.
Avril "különcsége" a zenei tehetség terén is elég korán megmutatkozott. Bevallása szerint már egész kislány korában az volt a kedvenc szórakozása, hogy egy fésűvel a kezében az ágyon ugrálva "koncertet" adott a képzeletbeli közönségnek. A képzeletbeli közönséget aztán hamarosan valóságos váltotta fel: a templomi kórus tagja lett, aztán megtanult gitározni, és esküvőkön, táncmulatságokon lépett fel egy szál gitárral, country-dalokkal szórakoztatva az összegyűlt társaságot.
![]() |
A tehetséges lány számára azonban hamarosan kezdtek szűkössé válni az otthoni keretek, ezért nekivágott a nagyvilágnak. Még csak 15 éves volt, amikor New Yorkba utazott, hogy dalaival ott is szerencsét próbáljon. A szerencse pedig mellé szegődött. Hamar híre ment ugyanis különleges hangjának, és egy alkalommal egy nagy lemezkiadó vállat főnöke is meghallgatta a produkcióját. Teljesen ledöbbent tőle, és megérezte, hogy nagy lehetőségek vannak ebben a fiatal kislányban. Nem is teketóriázott sokáig: szerződést ajánlott Avrilnak, hogy neves szövegírókkal együtt dolgozva készítsék el első albumát. Avril elfogadta az ajánlatot. Hazament, összecsomagolt, és irány Manhattan, ahol izgalmas munka és karrier várt rá.
![]() |
Manhattanben azonban nagy csalódás érte. Hiába, hogy a legkiválóbb szakemberekkel dolgozhatott együtt, úgy érezte, nem tud közöttük kiteljesedni, és munkájukból nem olyan számok születnek, amilyeneket ő szeretne. "Ez nem én voltam" -nyilatkozta később erről az időszakról. De nem adta fel, megpróbálkozott más szövegírók anyagaival is, de ebből sem sült kis semmi jó. Rettenetesen csalódott volt, és már azon volt, hogy felhagy a próbálkozással, nem fog menni neki ez a zenélés. Még szerencse, hogy a producere nem hagyta ezt ennyiben: Los Angelesbe küldte Avrilt, ahol végre találkozott "az igazi"-val, mármint nem a magánéletben, hanem a munkában. Új producerével, Cliff Magnessel, remekül megértette magát, és teljesen szabad kezett kapott a dalok megírásában. Avril ettől valósággal megtáltosodott, az ezt követő hetekben mást se csinált, csak írta, írta a dalait. Így aztán végre megszületett az első lemez, ami óriási sikert aratott: az eladási mutatók három millió felett járnak, a Compicated című klipje pedig az USA leggyakrabban játszott videója lett. És persze a díj-özön sem maradt el.
![]() |
Avril egy nagyon szerencsés, boldog tinilány, hisz kiskori álmai váltak valóra: énekelhet, ráadásul azt és úgy, ahogyan ő akarja. Reméljük még elég sokáig, hiszen mi, a közönség mindig örülünk az igazi egyéniségeknek. Avril Lavigne pedig - ugye ti is úgy gondoljátok - mindenképpen az.